FOGÁSZATI IMPLANTÁCIÓS MÓDSZEREK - MELYIK A KÉT LEGELTERJEDTEBB?

A fogászati implantációs módszerek: kétfázisú hagyományos és egyfázisú azonnal terhelhető; a fontosabb különbségek

Sajnálatos módon, emberek milliói szenvednek valamiféle fogászati problémától, ami a fogínygyulladástól a gyökérkezelésen át egészen a fogvesztésig terjedhet. Ez utóbbi esetben sokáig csak hagyományos módszerrel készített korona, híd vagy ragasztott fogsor létezett. Szerencsére a technológia és a felhasználható anyagok minősége robbanásszerűen fejlődik, így az említett, még ma is létező megoldások mellett más fogpótlási lehetőségre is lehetőség nyílhat. Ilyen például a kétfázisú implantációs módszer, majd az elmúlt években megjelenő egyfázisú, azonnal terhelhető fogászati implantációs módszerek. A két megoldás között viszonylag jelentős eltérés van, erről lesz szó ebben az írásban.

Mi a fogászati implantátum?
A fogászati implantátum tulajdonképpen mesterséges „foggyökér” aminek az a feladata, hogy helyettesítse az eredeti, természetes foggyökeret. Ez tulajdonképpen egy apró, rendkívül erős, magas minőségű titánium ötvözetből készített csap, amit az implantológus a hiányzó természetes foggyökér pótlására, sebészeti úton ültet be az állcsontba. Leegyszerűsítve úgy írható le a beavatkozás, hogy az orvos egy az implantátumnál vékonyabb lyukat fúr a csontba, majd ebbe a lyukba csavarja be az implantátumot. Később a beültetett implantátumokon kerül rögzítésre egy a fogtechnikus által készített műfogsor.

Milyen implantációs módszerek léteznek?
Ebben az írásban a két leggyakrabban használt és elterjedt implantációs módszert mutatjuk be. Az első, az évtizedek óta használt, sokak által ismert hagyományos, kétfázisú implantátum. A fogászati implantációs módszerek másik, határozott előnyei miatt egyre népszerűbbé váló fajtája egyfázisú, azonnal terhelhető implantátum.

Hagyományos, kétfázisú implantátum
Természetes módon, ez a régebb óta használt módszer az elterjedtebb, a legtöbb ilyen szolgáltatást végző fogászatok ezt a módszert ajánlják pácienseik részére. A kétfázisú implantátum onnan kapta a nevét, hogy két fő fázisból áll, az első az implantáció, majd 3-6 hónap gyógyulási, csontosodási idő elteltével kerül sor a második fázisra, magára a fogpótlásra.

Ugyan az alapgondolat ugyanaz, de ennél az implantációs módszernél az implantátum egyrész kisebb, másrészt több részelemből tevődik össze. A beültetés komolyabb szájsebészeti beavatkozást igényel, hiszen a fogcsont feletti ínyt meg kell nyitni, hogy közvetlen hozzáférés legyen a csontozathoz. Ezután kerülhet sor az implantátum alap beültetésére, amit úgynevezett gyógyulási csavarral zárnak le. Visszavarrják a fogínyt fölötte és kezdődhez a gyógyulási, csontosodási időszak, ami - mint fentebb említettük - három-hat hónap közötti időszakot jelent.

A csontosodási időszak elteltével a szájsebész ismét felnyitja az implantátum fölött időközben összefort, begyógyult ínyt, hogy hozzáférhessen az implantátumhoz. A gyógyulási csavar eltávolítása után kerülhet sor azoknak az elemeknek az behelyezésére, amelyek majd a fogat vagy fogsort hordozó fémlemezt rögzítik.

A fogászati implantációs módszerek között ez a megoldás ugyan biztonságos, de sajnos van jónéhány hátránya. Talán a legnagyobb az, hogy csak azoknál alkalmazható a kétfázisú implantátum, akik megfelelő mennyiségű és minőségű csontozattal rendelkeznek. Maga ez a tény sokakat kizár az amúgy tökéletes megoldást jelentő implantáción alapuló fogpótlásból. Szintén meglehetős hátrány a fogpótlási folyamat hosszú, sok hónapos időtartama, a felhasznált implantátumok bonyolultsága, hogy csak a legfontosabbakat említsük meg.

Azonnal terhelhető, egyfázisú implantátum
A fogászati implantációs módszerek másik, egyre szélesebb körben használt, legújabb fogpótlási megoldása, amely jónéhány előnnyel rendelkezik a fentebb leírt, hagyományos kétfázisú módszerhez képest. Az egyfázisú, másnéven azonnal terhelhető implantátum azok számára is tökéletes megoldást jelenthet, akiknél a hagyományos, kétfázisú implantátum ilyen vagy olyan okból, de nem alkalmazható.

Az egyik fontos különbség az, hogy sokkal egyszerűbb műtéti beavatkozás elégséges az implantátumok behelyezéséhez. Nincs szükség a fogíny felmetszésére, miután érzéstelenítés után mindössze egyetlen fúrással megtörténik az implantátum helyének előkészítése, majd ezt követően az implantátum állcsontba történő becsavarozása.

A másik határozott előnye az egyfázisú implantátumnak, hogy a fogpótlás rendkívül rövid idő alatt elkészül. Az esetek túlnyomó többségében az ellátásra alkalmatlan fogak eltávolítása és a kész, ideiglenes fogsor átadása között mindössze 5 nap telik el. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem egészen egy hétig kell a páciensnek elviselnie az amúgy rendkívül kellemetlen fognélküli állapotot.

Óriási előnye az azonnal terhelhető implantátumnak, hogy azok számára is megoldást jelenthet, akiknél a hagyományos, kétfázisú implantátum nem jöhet szóba. Ilyenek például azok, akinek nem megfelelő sűrűségű fogcsontozatuk és/vagy jelentős csonthiánnyal küzdenek.

A fentiekben a fogászati implantációs módszerek közül a két legelterjedtebb pozitív és negatív oldalaira világítottunk rá úgy, hogy csak a legfontosabb különbségeket említettük meg írásunkban. Tettük mindezt úgy, hogy nem foglaltunk állást egyik módszer mellett sem, hiszen mindkettőnek vannak előnyei a másikkal szemben

Ha véleménye van a leírtakkal kapcsolatban, kérjük, írja le a Hozzászólás! részben. Ha többet szeretne megtudni a témáról (fogászati implantációs módszerek), kérjük lépjen velünk kapcsolatba!